Sophie

       Sophie illatos gyertyákat gyújt. A kedvenc illata a Pina Colada. Kókusz és Ananász illat terjeng a levegőben. Hangulatos kis második emeleti lakás Sophie második otthona. Itt is „dolgozik” és ide menekül az élet nehéz pillanatai elől. Mindössze két nagyszoba egy fürdő mellékhelységgel és egy konyhából áll a lakás. Semmi extra, semmi csicsa, a nappaliban egy vajsárga kanapé egy kis üvegdohányzó asztallal, egy egyszerű kávébarna vitrin az italoknak, egy ugyanolyan stílusú tv állvány egy tv-vel, és egy elegáns komód. A falak, pasztell barack színűre vannak festve, sötét mahagóni ajtókkal. A fürdőszobában a domináns sarokkád mellett csak egy kis rattan, és egy törölköző tartó szekrény díszeleg. Itt is meggyújtott néhány illatos gyertyát. 

      Sophie szenvedélye a festészet. Gyönyörű képei mindenütt ott vannak, az otthonában, a bérlakásban a falakon, az ügyfelei is vásároltak tőle, vagy külön megrendelésre készített festményt valamelyik ügyfele kérésére a feleségének, sőt még egy galéria tulajdonos is kiállított pár képét. Sophie az órájára pillant, még van bőven ideje az ügyfele érkezéséig. Leheletnyi parfümöt hint nyakára. A parfüm és az illatos gyertya pina colada illat kavalkádja, teljesen átjárja az egész lakást. A nappaliban már a kanapéra előkészített vérvörös fekete csipkével díszített ruhája várja. Könnyedén csúszik végig selymes bőrén. Mintha csak rá öntötték volna. Ujjaival kisimítja a felgyűrődött ráncokat, megigazítja melleinél a ruhát és a fekete csipkés melltartót. Imád a tükörben pózolni, tudatában van annak, hogy harminchét évesen különbül néz ki, mint a mai huszonévesek. Szemei körül nem jelentek meg szarkalábak, ajkai selymesek és puhák, nyaka és keze puhasága vetekszik a legdrágább kínai hernyóselyem puhaságával. Gyönyörű éjfekete hosszú haja fátyolként terül el a vállain és mély dekoltázsán. Százhetven centis, hihetetlen magasságához, mindössze ötvenkét kilójával tökéletes alakot tudhat magáénak, melyre Barbara vicces és pimasz megjegyzéseket is szokott tenni. 

       Halk kopogás hallatszik a bejárati ajtó felől. Megérkezett az ügyfele. Sophie az ajtóhoz siet. A már megszokott eleganciával Frank üdvözli Sophie-t. Frank elegáns fekete öltönyt, fehér inget, egy sötét bordó nyakkendőt és egy fekete alkalmi cipőnek tűnő bakancsot visel. Egyenesen a lakás helyiségeit kezdi átvizsgálni. Sophie csak mosolyog, már megszokta ezt a fajta tortúrát. Frank visszatér a lakás átvizsgálásából. –Minden tiszta. – Szól bele adóvevőjébe, miközben elhagyja Sophie lakását, hogy a lépcsőházban várakozzon. Russel O’Neal nem egy gazdag üzletember, nem is az elnök. Még nem. Ha megnyeri a választásokat, akkor ő lesz Amerika minden idők legfiatalabb elnöke. A választások után nem sokkal tölti be negyvenedik életévét. Villámgyors politikai karrier. Ügyészként elítéltette Amerika legnagyobb maffiahálózatát a Los Diablos-t, majd kormányzóként tett le pár dolgot az asztalra és most elnökjelölt. Lassan sétál fel a második emeletre. Nem a kapkodásról híres, szeret mindenkit megváratni, majd színpadias módon, hirtelen ott terem. Sugárzik belőle az ambíció és rendkívüli magabiztosság. Most is elegáns, mint mindig. Szolid sötétkék Armani öltöny, világoskék Pierre Carden ing, R. O. gravírozott arany inggombokkal, egy kék, szürke, és egy vékony narancs csíkkal díszített nyakkendő, egy elegáns fekete bőrcipővel. Ujján egy gyémánttal kirakott arany pecsétgyűrű, és a hozzá passzoló egyedi készítésű és mintázatú arany Rolex, gyémánttal párosítva. Sophie le van nyűgözve a tökéletes megjelenésű férfitól. Meg se tud hirtelen szólalni. Mr. O’ Neal int Frank-nek, hogy minden rendben, kinn várja meg. Frank bólint és elindul a lépcsőn lefele. Sophie úgy csukja be a férfi mögött az ajtót, hogy egész testével érzékien hozzásimul, meg cirógatja arcát, majd átöleli. 

     – Nem is hiányoztam édes?- Sophie ahogy ezeket a szavakat gyermeki gügyögéssel suttogja, a Férfi teljesen elpirul. 

     – Hogy lásd mennyire hiányoztál, kapsz tőlem egy kis ajándékot. – Benyúl a zakó belső zsebébe, majd egy fekete bársonnyal borított kis dobozt vesz elő. Sophie szemérmesen lehunyja szemeit, elfordítja arcát, s kecsesen bólint, majd elveszi a felé nyújtott dobozt. Kisé izgatott, de sejti, mi lehet benne. Felpattintja a doboz zárját, majd kinyitja a dobozt. Sophie szemei ugyanakkorára kerekedik, mint mikor megtudta, hogy babája fog születni. Egy csodálatos egy karátos gyémánttal kirakott antik nyakék. Sophie közel áll ahhoz, hogy elájuljon. Nem bír betelni a látvánnyal. Először fel se meri próbálni, de aztán remegő kezekkel felteszi a nyakába.

    – Bekapcsolná Elnök úr? – Ez annyira, jókedvre derítette, hogy el is feledkezett arról, hogy egy kisebb vagyont ér az a nyakék, amit az imént kapott ajándékba. Sophie a távirányítóval kissé felerősíti a zenét, ami eddig lágyan szólt. Megfordul, és mélyen a férfi szemébe néz, majd tüzes szenvedéllyel így szól: 

   – Russel. Azt akarom, hogy addig szeretkezzünk, amíg a kimerültségtől össze nem rogyunk! – A férfi válasz kép szenvedéllyel kezdi ölelni és csókolni. Sophie állja a csókok özönét, s közben próbálja az öltönyből kihámozni a férfit. 

   – óh, Russel! Én elnököm! – Russel jobb kezével átöleli és a tarkóját tartva szenvedélyesen öleli és csókolja Sophie-t. Bal kezével a nő ruhája alatt a combját simítva, bugyiját keresi. Sophie kislányosan felsikkant. Megtalálta és erotikusan, de vadul le is rántotta a kis ruhadarabot. A férfit már csak a kigombolt nadrág tartja vissza, hogy kielégíthesse perverz vágyait. Sophie ellöki magától egyenesen a kanapé irányába. Russel enged a gravitációnak és a kanapéra zuhan. A nő veszedelmes kéjjel veti rá magát a férfire, szabályosan leszaggatja róla a nadrágját, majd az ölébe ugrik. Szenvedélyes szeretkezés veszi kezdetét. Alig várta Russel, hogy végre ismét együtt lehessenek, most kiélheti mocskos perverzitását. Imádja, ha szeretkezés közben fojtogathatja a partnerét. Sophie eltűri ezt a fajta perverzitást, hisz csak ritkán találkoznak és ezért pluszban nem kevés pénzt kap és ez a mai ajándék, nagyon kitett magáért az elnök úr. 

Negyed óra elteltével lassan a szeretkezés végéhez érnek, aminek Sophie már igazán örül, mert ő kevésbé annyira élvezi az egyre erősödő fojtogatást, mint Russel. Sophie kezdi rosszul érezni magát, egyre nehezebben kap levegőt, tátog, mint a partra vetett hal. Belemarkol a torkát szorító erős férfi karjába, de Russel észre sem veszi, hogy a nő szenved, és nem kap levegőt. A férfi vadul fojtatja, megállás nélkül, érzi, hogy már közel a csúcs. Sophie próbál a férfi karjaiból szabadulni, karmolja és üti a karját, de Russel ettől csak jobban izgalomba jön, fel se tűnik neki, hogy partnere nem a szexet élvezi, hanem az életéért küzd. Sophie szemei kidüllednek, a szíve zakatol, az összes hajszálér elpattan a szemében, az orrán és száján rózsaszín habképződmény jelenik meg. Még egyszer erőt vesz magán, a férfi karjába és mellébe mar, eredménytelenül. Sophie orrából egy csepp vér lecsurog az ajkára. Elengedi Russel karját és mellét, kezd elsötétülni körülötte minden. Russel még erőteljesebben szorítja Sophie torkát, majd az élvezettől erőteljesen felnyög. Még másodpercekig szorítja partnerét. Élete leggyönyörteljesebb együttléte volt a mai. Félájultan zuhan a kanapéra a nő mellé, majd lihegve így szól 

    – Istennő vagy Sophie – A férfi lehunyt szemekkel hangos lihegéssel várja, hogy Sophie megerősítse az aznapi szeretői teljesítményét, de Sophie nem válaszol.

   – Sophie!? – szólítja meg ismét a férfi, amire most sem kap feleletet. Lassan kezd magáhoztérni és kinyitja a szemeit. Megpillantja Sophie arcán a vért, de az idegszálai még képtelenek eljuttatni agyához az információt, hogy Sophie mozdulatlan és nem válaszol. Russel a nő fölé hajol, megfogja arcát 

   – Sophie??? - kicsit megrázza, de a nő most sem felel, csak üveges szemekkel bámul maga elé 

   – Sophie???, Sophie???  – de most sem kap választ. 

   – Jézusom!!! – kiállt fel. Russelben tudatosul, hogy mi történt és rémülten ugrik fel a kanapéról a mozdulatlan nő mellől. Fejét fogva idegesen káromkodva sétál fel alá a lakásban, próbálja összeszedni a gondolatait, de jobb híján csak a lakásban szanaszét dobált ruhadarabokban bukdácsol. 

    –Most mi a fenét csináljak? Bassza meg!!! Bassza meg!!! – Russel az ujjait tördelve s a haját tépkedve idegesen mászkál fel s alá. Remegő kezekkel kutatja a földön szanaszét hagyott ruháit. A zakója zsebéből előveszi telefonját, de idegességében elejti, ami begurul a kanapé alá. Megpillantja Sophie mozdulatlan testét. Elfogja a félelem. Gyomra görcsösen összerándul, majd félelmében, mint egy kisgyerek elfogja a sírás. Felkapja ingjét és a nő holtestére dobja, hogy arcát letakarja. Nem bírja a látványt és kidobja a taccsot, egyenesen bele a fotelba. Russel minden erejével azon küzd, hogy kicsit összeszedje magát. 

    – Jézusom, muszáj telefonálnom –. Nagy nehezen bemászik a kanapé alá, hogy kivegye a telefonját, de ahogy megtaszítja a kanapét Sophie karja élettelenül lecsúszik az ágyról és megérinti a férfit. 

    – ÁÁÁÁ!!!- kiált fel és telefonját görcsösen szorítva ugrik fel a kanapé mellől. Ijedtében bevizel. Kis híján szívinfarktust kapott. Zokogva rogy le a szoba egy távolabbi sarkában, majd remegő ujjakkal tárcsázni kezd. Kicsöng. Egy búgás. Majd még egy. Végül a harmadik kicsöngés után kapcsol. 

   – Igen?- szól bele egy férfi a vonal túlsó végén.     –  Nagy baj van ! –...