– Hö-hö-hö, intézzük el a lehető leggyorsabban, aztán húzzunk a Castillo-ba mert a kurvák, már várnak –
– Kussolj már te érzéketlen fatuskó! Különben is. Büdös vagy! – A folyosón csak épp, hogy pislákolnak a lámpák fénye. Mintha valami hiba lenne az elektromos rendszerben.
– Ez lesz az. – A csengő magas sípoló fennhangon visít bele az éjszakába. Semmi reakció. Semmi zörej nem hallatszik bentről. A vaskos ujj, ami teljesen kitöltötte a ráhúzott fekete bőrkesztyűt, ismét a csengőnek feszül.
– Mi lesz már?
– Te gyökér! Mi lenne, ha nem türelmetlenkednél? Úgy viselkedsz, mint egy zöldfülű amatőr.
Egyre erősödő zörej hallatszik a lakásból.
– Te végig kussolsz! Mára már elegem van belőled! Legalább a port törölnéd le az orrodról! – Majd emberünk egy laza taslival zárja le a beszélgetést. Hangos zörgéssel nyílnak a zárak, majd résnyire, ameddig a lánc enged, kinyílik az ajtó…
Barbara legnagyobb döbbenetére nem Sophie áll az ajtóban, hanem két férfi. Barbarához közelebbi, egy közel két méter magas hústorony, fekete, kigombolt szövet kabátban, elegáns bőrcipőben, sötétszürke hajszálcsíkozott öltönyben, világoskék csíkos ingben egy vastag kék-fehér csíkos nyakkendővel fekete bőrkesztyűben. Szőkés barna rövidre nyírt haja engedni láttatja redőzött homlokát és hatalmas elálló füleit. Mély szemgödrében érzéketlenséget sugárzó, kék szemével bámul Barbarára. Ha nem lenne olyan péppé vert bokszolóra emlékeztető arca, még sármosnak is mondhatnánk. Már kezdenek az évek kiülni az arcára, bár csak a homloka és a szeme körül jelentek meg a ráncok, ez megtévesztheti az embert a korát illetően. Vagy ötvennek néz ki, de talán a szája és a nyaka másról tanúskodik, úgy harmincöt, harmincnyolc lehet. A másik férfi egy kis piperkőc kinézetű, tipikus tenyérbe mászó pofával, aki szinte könyörög, hogy végre beverjenek neki egyet. Úgy néz ki, mint ha csak a Hair-ből lépett volna ki. Ócska retro stílusú trapéz nadrág sportcipővel, egy világossárga csíkos ing, amit lehet, hogy nagyapjától nyúlt le, bőrkabátban, bőrkesztyűben, óriási légy napszemüvegben, hátra nyalt félhosszú fekete séróval, ló pofával rágózik. Borzasztó látvány. De minek van napszemüvegben hajnali háromkor? Eléggé fiatal, kölyök képű. Talán huszonöt, ha lehet, a bajsza csak pelyhedzik. Hústorony közelebb lép. Barbarában jelezni kezd a „detektora” és azonnal rácsapja az ajtót a férfira. Hátrább lép az ajtótól, mintha csak azt várná, hogy egy nagy robajjal rátörjék az ajtót, és már készül is, hogy aki elsőnek belép, úgy megrúgja az ágyékát, hogy az többet nem fogja csak vizelésre használni. Ökölbe szorul mind két keze, megfeszül minden izma, már a levegőt is szaporábban veszi, ökölbe szorított tenyere izzadni kezd, de nem történik semmi. Feszült csönd van. Majd Barbara nem bírja tovább, sírás közeli hangon kikiabál:
– Kik maguk és mit akarnak tőlem? – Barbara torkában érzi a szívverését. Na, most, most törik be az ajtót, gondolja magában Barbara, majd egy mély, rekedtes hang így szól:
– Ne haragudjon a késői zavarásért, Phil Dimuro nyomozó és Viny Parker nyomozó vagyunk a rendőrségtől. Szeretnénk beszélni magával. – Barbara kissé elsápadt és tudatosult benne, hogy az anyjával történt valami. A péppé vert bokszoló képű egy igazolványt emel a kukucskáló elé. Barbara kissé megnyugodni látszik , de azért éberen figyeli az eseményeket. Ismét nyílik az ajtó. Phil Dimuro nyomozó egy képet mutat Barbarának.
– Felismeri a képen látható személyt? – A fotó édesanyját ábrázolja. Barbarában mintha eltört volna valami.
– Igen. Ő az édesanyám. - Egy könnycsepp gördült végig arcán.
– Kisasszony, most velünk kellene jönnie. – Invitálja együtt érző hangon a bevert bokszolóképű Phil Dimuro nyomozó. Barbara kissé hezitál és ezt mindkét nyomozó észreveszi. Viny ez miatt kissé idegesen kezd el viselkedni, toporog, dobol a lábával, tördeli az ujjait, csámcsogva kezd el rágózni. Kissé, mintha pánikolna. Ezt Barbara is azonnal észreveszi. Kicsit tétovázva leemeli a kabátját a fogasról. Majd behúzza maga mögött a lakásajtót. Viny egy rövid gúnyos mosollyal jelzi Philnek, hogy minden sínen van.
A kocsiban Barbara fejét az ablaknak támasztva bámul kifelé. Feltűnik neki, hogy egyre jobban a külvárosi részeken járnak. Egyre jobban gyanússá válik ez a dolog. - Vajon mibe tenyerelhetett édesanyám? – Tette fel magában a kérdést.
– Hova megyünk? – Kérdezi, de válaszra sem méltatják. Viny a piperkőc, retro kinézetű bohóc zsaru, csak kuncog az orra alatt. Phil egy földútra hajt le, már messze járnak a várostól. Egy kietlen tisztás szélén hirtelen lefékezi az autót, majd az első ülésről mindketten kipattannak. Viny vidáman fütyörészve egy hangtompítót vesz elő belső zsebéből, majd a fegyvere csövére kezdi el feltekerni. Phil feltépi a hátsó ajtót, megragadja Barbara karját, aki a rémülettől kissé lemerevedik.
– Gyere te fattyú! – Barbara a rémülettől hirtelen felocsúdik, mi történik körülötte. Barbara enged az erőszaknak, egyelőre vár a menekülésre legalkalmasabb pillanatra. Ahogy az autó mögé érnek és megpillantja Viny kezében a hangtompítós fegyvert, tudatosul benne, hogy csak másodpercei lehetnek a szabadulásra, vagy őt szabadítják meg a földi léttől. Phil erősen lefogja Barbarát, Viny pedig közelebb lép a fegyverrel, amit Barbarára szegez. Az eddig ellenállást nem tanusító lány, hirtelen megfeszül, csípőjét erősen hátra taszítva Phil legérzékenyebb pontját satuba szorítja, mire azonnal begörbül, mint egy kifli. Viny a meglepettségtől vagy inkább az ijedtségtől abban a pillanatban elsüti a fegyvert, amivel egyből eltalálja Phil hatalmas elálló fülét.
– Áááá! Te nyomorék, balfasz, gyökér! – Barbara, kihasználva a pillanatnyi zűrzavart, Megpróbálja a röhögéstől fuldokló Viny kezéből kiütni a fegyvert, minek következtében az megint elsül és Phil pechjére most a combját találja el. Phil vérben forgó szemekkel a fájdalomtól felszökött adrenalintól és a sokktól félájultan dől el a porba, mint egy lisztes zsák. Barbara még mindig Vinyvel küzd a fegyverér, míg Viny levegőért küzd, mivel folyamatosan fuldoklik a röhögéstől. Barbara az előbb is jól bevált módszert, bár most szemből, tökéletesen alkalmazza Vinyvel szemben is. Jobb térde a lehető legpontosabban találja el Viny szeme fényét. Barbara a meggyengült férfi kezéből még mindig a fegyvert próbálja megszerezni. Wup, wup. Két fémes furcsa kattanás. Enged a szorítás, Viny mélyen Barbara szemébe néz.
– Te büdös, fattyú kurva! – préseli ki ajkai közt. Szemei megfeszülnek, térdei elgyengülnek.
Egy tántorodott lépés után térdre rogy. A fegyvert még mindig fogja, de már nem szorítja, csak a mellkasához. Barbara ijedten nézi a kidülledt szemeket, majd valami melegséget érez a kezén. Rémülten tépi ki Viny kezéből a fegyvert, mire tudatosul benne, hogy az a két furcsa fémes hang a fegyverből jött. Viny még próbál levegőér kapkodni, de már csak hörögve dől el, véres habot fújva a porba. Barbara a látványtól és a történtektől sokkos állapotban, fegyverrel a kezében, rohan a földúton vissza a város felé.
Ujjairól és a fegyverről lassan vér csöpög. Nem a sajátja. Viny vére. Lassan önkívületi állapotba kerül. Már nem rohan, csak sétál. A lámpafények vonalakat rajzolnak, elmosódnak, a hangok eltorzulnak, és olyan állapotban sétál, mint aki az aranylövés előtti utolsó adagját lőtte be magának.
A lábai csak előre fele viszik. Már nem sétál, csak botorkál. Egy szűk sikátor kukái közt feladja, elfáradt, kikészült, idegileg teljesen lenullázódott. Rongybabaként csuklik össze két kuka közé.
– Ha még egyszer meglátlak a kocsmámban eltöröm mindkét lábad! – Ebben a pillanatban western film főhősöket megszégyenítő mozdulattal dobja ki a kidobó a félrészeg borostás pacákot, be a kukák közé. Csörögnek-zörögnek az üvegek, a zakójára ragadt szemetet próbálja lesöpörni magáról, majd megpillantja a lányt, majd a véres kezét, kezében a hangtompítós fegyvert. – Jézusom! Barbara!?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése