Mr. Smith és Én újra együtt

      Hetekig nem jelentkezett É. Kezdtem teljesen lemondani róla, mikor egy kis nyomozgatás után kiderült, autóbalesetben meghalt. El voltam keseredve. Ez lassan egy éve volt. Azóta rendeződtek a dolgok.

     Visszamentem „dolgozni”. Az ügynökség keresett meg, hogy kellene egy jó problémamegoldó szakember. Igen csak megváltozott az ügynökség személyi állománya és a működése is. Ez a szervezet a munkáját tekintve 90%-ban elemző, tanácsadó munkát végez. Világszerte vannak irodái, amit kormányok, fegyveres testületek vesznek igénybe. Tagjai mind-mind volt különleges ügynök. C.I.A. Moszad, volt KGB, Specnaz, SAS, tengerészgyalogosok, ismerek egy ex-B.O.P.E. tisztet is/Batalhão de Operações Policiais Especiais (BOPE) ("Special Policial Operations Battalion") /. Itt jobb a fizetés és kedvezőbb a TB. Csak a nyugdíj lehet kissé zűrös. 

     Legfőbb célterület az elemzés. Adott kormányt egyes magánemberek pénzelnek és irányítanak, ami miatt egy másik, gazdasági vagy politikai szempontból hátrányba kerül. A konfliktus helyzet elkerülése végett megbízzák az ügynökséget, és ha szükséges, megoldjuk a problémát. Nem biztos, hogy egy adott problémára egy likvidálás a megfelelő megoldás. Itt jön a képbe az elemzés. Ki lesz az, aki majd annak a helyébe lép? Ő mennyivel fog kedvezőbb döntéseket hozni. Milyen politikai nézetei vannak? Ha Őt is likvidálni kell, mert egy követ fúj azzal, akinek a helyébe lép, akkor ki az a személy, aki az ő helyébe tud lépni. Ugyan így, ha egy kormány jogi úton nem bír el bűnözőkkel, maffiavezérekkel képbe kerülünk. Jövünk, elemzünk, problémát oldunk meg. 

     A maradék 10% jól képzett titkos ügynök és azok kiszolgáló személyzete. Ők többnyire beszervezett emberek, akik ezt-azt intéznek a megfelelő felszerelést, fegyvert, védett lakást, autót, iratokat stbstb a megfelelő időben a megfelelő helyre. Az ügynökség elemzői nagyon jól végzik a munkájukat, ezért a státuszok nagyon hamar és könnyen változhatnak. Aki tegnap még célpont volt, holnap már nem biztos, hogy az, és fordítva. Ezért van az, hogy elég régóta húzódik a mi kis ügyünk Mr. Smith-el. 

     Két napja kaptam az információt, hogy megváltozott a státusza. Visszavonhatatlanul. Megkezdtem az én kis magánakcióm leszervezését. Az ügynökség forrásait sajnos nem vehetem igénybe, de a kiépített kapcsolataim minden további nélkül bevethetem, amiért vagy szívességgel, vagy jó sok készpénzzel kell majd fizetnem. Mr. Smith hibázott. Erre vártam.

     Sajnos az idegrendszere nem bírta a feszültséget és a túlzott paranoiája miatt golyót repített az egyik, irodában dolgozó CIA-s ügyintéző fejébe. A CIA a szőnyeg alá söpörte az ügyet, Mr. Smith-t pedig nyugdíjba küldték. Én pedig véglegesíteni fogom ezt az állapotot. 

     Pár embert ráállítottam az ügyre és az információ Mr. Smith-ről már áramlik hozzám. A begyűjtött infók szerint Mr. Smith Columbiában Bogota mellett egy Ponta nevezetű kis faluban képzi ki egy helyi drogbáró embereit. Nascimento, aki egy egykori B.O.P.E. tiszt, sok problémát oldott már meg Bogota-ban, így vannak kapcsolatai és helyismerete. 

     Mr. Smith valahol az Osztrák-Magyar határ környéki falvakban született és nőtt fel. Nem tudni, a CIA hogyan és mikor szervezte be, de most a világ végére megyek utána. Miután elintéztem a szükséges papírokat, foglaltam jegyet egy gépre. 3 átszállással közel 30óra volt az út. A reptéren Nascimento várt. Délelőtt 10 után szállt le a gépem. Nálunk ilyenkor már délután 4 elmúlt. Mivel a szervezetem mostanában amúgy is átszokott az éjszakai életre, nem volt gond napközben ébren lennem. A reptérről való kicsekkolás után az következett, amire számítottam. Egy nem túl régi, bár kissé leharcolt Land Roverrel mentünk el a szállodába. Itt leharcolt Land Rover jut, európában vadi új 7-es Audi.

     A Ramada hotelben szálltam meg. Európában elég jó hotelnek számít, de Amerikában - délamerikában csak átlagos. Kerülnöm kellett a feltűnést. Bejelentkezés után Nascimento elvitt egy helyre, ahol bemutatott pár "kollégának". F. és T. Később megtudtam róluk, nagy Man in Black rajongók. Lökött volt mindkettő, de a szakértelmük a legkiválóbb. Felvázolták a helyzetet. Egy jól védhető erdős részen 80 fegyveres egy táborban, akiket Mr. Smith hetek óta készít fel közelharcra a Columbiai drogrendőrség ellen. 

- Nos, akkor ez egy jó arány! Nascimento elhoztad a csomagot, amit küldtem? Remélem nem bontotta fel senki. - Korábban már gondoltam erre, így az ügynökséget felhasználva egy kis apróságot mégis elküldtem magamnak.

- Hogy akarod likvidálni?- kérdezte F.

- Lassan fogom megtörni a saját módszereivel mindaddig, amíg könyörögni fog a halálért. - F. felvonta szemöldökét.

- És ezt hogyan akarod kivitelezni? Besétálsz, kupán vágod, majd kisétálsz vele?-

- Pontosan, ahogy mondod! Azzal a különbséggel, hogy kifele kocsival hozzuk, mert 150kg. - J. Összeráncolt szemöldökkel csóválta fejét.

- Na jó, látjátok ezt a kis csomagot? Ezt egy igen derék barátom bocsájtotta rendelkezésemre. 6 ampulla van bent. Egy rendkívül utálatos vírust és annak oltó anyagát tartalmazza. A Calici egyik mutálódott fajtája. Hányás, hasmenés, láz. A legkeményebb harcost is ledönti a lábáról. Az egész kuplerájnak elég. - Mindhárom jól képzett harcos leesett állal hallgatta, miként juttatjuk be a vírust a táborba, majd pedig páholyból nézzük végig, ahogy kifejti hatását. Mikor végeztem a kiselőadásommal megtapsoltak, majd egyöntetűen kijelentették, nem akarnak az ellenségeim lenni.

- Csak egy kérdés! Mi nem fogunk megfertőződni a vírussal? – Tették fel a kérdést tágra nyílt szemekkel.

- Nem! - Válaszoltam határozottan! - Megkapjátok az erre a vírusra kifejlesztett védőoltást vitaminokkal és immunerősítő anyagokkal kombinálva.

     Az akciót másnap hajnalban indítottuk. Még sötét volt, mikor a vírust bejuttattuk a táborba. Délelőtt 11 kor jelent meg az első beteg. Délután 5 kor, mintha egy kórház elfekvő részlegén lettünk volna. Nyögések, öklendezések hangjai jöttek mindenhonnan. A tábor 90%-a szenvedett és a halálán volt. Aki valami miatt mégsem betegedett meg, fejvesztve menekült el. Gyönyörű volt a környék. A Dzsungel egy európait magával ragad. Volt időm az élővilágot tanulmányozni hisz messze voltunk és még várni kellett, hogy a vírus rendesen kifejtse a hatását. 

     Szürkületkor hatoltunk be a táborba és módszeresen, bungalóról bungalóra járva likvidáltunk mindenkit. Egy a fejbe és egy a mellkasba. A látvány, borzasztó volt. Emberek a saját ürülékükben fetrengtek. Erejük nem volt arra, hogy legalább a tábori ágyról lemásszanak. Volt, aki a fájdalmak enyhítésére füvet szívott, mások belőtték magukat heroinnal, nem volt kár egyikükért sem. 

     Mr. Smith az egójához mérten egy királyi bungalóban lakott. Nem őrizte senki a bejáratot. A fa lépcső aljában, magzat pózban egy fegyveres a saját hányásában fetrengett. Látszólag nagyon szenvedett. F. tarkón lőtte. Harcedzett ügynök volt, de láttam rajta, hogy ez a mészárlás megviseli. Mikor rátaláltunk Mr. Smith elég rosszul nézett ki. A külvilággal semmi kapcsolata nem volt. Kapott egy nagy adag altatót, meg egy koktél antibiotikum, vitamin és ásványi anyag kombinációját, amitől hamarabb rendbe jön. Feldobtuk a Jeep platójára és már vittük is. 

     Mr. Smith másnapra jobban lett, de nem volt kedve az élethez. Megvallom nekem se lett volna. Komoly vírus ment keresztül rajta, ami igencsak megviselte a szervezetét. T. és F. az akció után egyből elbúcsúztak. Rendesen kifizettem őket, még ahhoz képest is, hogy igazán meg sem izzadtak. Kaptak egy új megbízást. Nascimento - mivel már régről ismertük egymást - maradt még, amíg befejeztem az ügyemet. Mr. Smith 4 napig lógott egy kötélen a csuklójánál fogva pont úgy, ahogy korábban én. Lábujjheggyel épphogy elérte a talajt. Így ebben a pózban nehezen kapott levegőt. Kellemetlen így eltölteni akár csak pár percet is, nem hogy napokat. 

 - Gondoltad volna, hogy egyszer ilyen helyzetbe kerülsz? Nincs, De Ja Vu érzésed? - csak gúnyosan vigyorgott. Nem volt kedve beszélgetni.

- Csak csináld! Essünk túl rajta! - Szánalmas látvány volt.

     Okádéktól és fekáliától bűzlött. Tudta mi fog következni. Az első nap próbálta tartani magát. Az egyszerű dolgokat szeretem, ezért egy méretes vascsővel időközönként 2x 3x gyomorba vágtam. A vírus okozta emésztőrendszeri fájdalom elviselhetetlen volt számára. Szinte minden második ütés hatására elájult. Nascimento rengeteg vizet pazarolt el minden egyes felébresztésekor. Tudta ki vagyok. Megismert és emlékezett rám. 

     Második naptól visszatértem a hagyományos módszerekhez. A harmadik nap végére nem sok ép csontja maradt. Aprólékosan törtem el minden egyes csontját. Eleinte ezt valami perverz módon élvezte. Mivel már nem tudta tartani magát a törött csontok miatt, és félő volt, hogy oda lesz az én kis bosszúm, mielőtt megfulladt volna a saját testsúlyától, inkább egy székhez kötöztük. 

     Negyedik nap zsákvarró tűket szúrtunk a körmei alá, melybe áramot vezettem. Az üvöltése visszhangzott a dzsungelben, de mérföldekre nem volt körülöttünk senki és semmi.  Nap végén habzó szájjal könyörgött, hogy végre öljem meg. Mivel már eléggé fáradtak voltunk, Nascimento egy éles késsel a bokáján és a combján elég mély sebeket ejtett, artériát vagy vénát nem értek, de elég mélyek voltak ahhoz, hogy szép lassan elvérezzen. Újra rákötöttem az áramot. Néhány órát még küzdött, majd a nagy vérveszteség és a folyamatos áramütés miatt feladta a szervezete. Az EKG monitoron kiegyenesedett a görbe. Nascimento még tarkón és mellkasba lőtte. 

- Most már tutira vége. - A hullát feldarabolta és a közeli folyóba dobta a krokodilok és az aligátorok nagy örömére. Azt hittem jobb lesz, de nem éreztem semmit. A bosszú vezérelt. Még pár napot maradtam, figyeltem az eseményeket, hisz egy kisebb hadsereget mészároltunk le, akiket a drogbáró hamar pótolt. Nascimento búcsúzóul csak arra kért, hogy ha lehet, ne keveredjek bajba! 

A 30 órás hazautazás kimerített, de ami igazán meglepett az a reptéren történt. Barbara állt az autóm mellett.