Úgy néztem ki, mint egy csöves. Hosszú szakállal, büdösen, borzasztó kimerülten. Lelkileg megzuhanva. Kőkemény 26 nap után minden vágyam egy forró fürdő volt. Nagyjából 10 kg-ot fogytam. Szemeim égtek a hosszú sötétben töltött napok után. A két munkás, akik rám találtak, a vámőrséghez kísértek. Hogy kerültem Moszkvába? Még mindig nálam volt a félig töltött pisztoly és egy fél marék lőszer hüvely. Két dolog lebegett a vaksi szemem előtt. Mielőbb megszabadulni a fegyvertől és telefonálni, hogy Moszkvában vagyok. A fegyvert már letörölgettem és a hüvelyekkel együtt egy darab rongyba tekertem. Csak egy alkalmas pillanat kellett. Szemeim kezdtek nagy nehezen hozzászokni a fényhez, így már közelre viszonylag láttam. Egy kuka mellett sétáltunk el. Rosszullétet szimuláltam, majd belehajoltam a kukába, mintha hánynék. Fegyver kipipálva. Az sms, küldésre már kész volt, de úgy, hogy két oldalról belém karolt ez a két ipse, képtelen voltam kotorászni a zsebemben. Beértünk egy épületbe, ami az orosz vámosok központja volt. Átadtak két járőrnek és közölték, hogy egy konténerben voltam, ami Angliából indult 26 napja és elég rosszul vagyok, kéne nekem egy doki. Még mindig nem voltam megbilincselve és már csak egyik karomat fogták. Helyzethez jutva elküldtem üzenetem és vártam, hogy mielőbb a segítségemre siessenek. Megvizsgált egy doki, kaptam pár injekciót, infúziót és kicsit jobb színem is lett. Bevittek egy kihallgatóba. Órákig rám se néztek. Később hoztak enni. Mint, aki még életében nem evett, úgy zabáltam a főtt kaját. Csak ez után jött a fekete leves. Újabb 3 nap, de már kaja nélkül. Bilincsben a kihallgatóban az asztalnál, néha fellocsoltak hideg vízzel, hogy ne aludjak. Üvöltöttek, non-stop világított a lámpa. Olykor lejátszottak nyüszítő kutya hangot, vagy csecsemősírást. Tudni akarták, kinek kémkedek. Harmadik nap jött a megváltás. Egy orosz magas rangú tiszt átvette az ügyet. Beültetett a kocsijába és elvitt valahová. Az útra nem nagyon emlékszem, mert a kimerültségtől többször is elájultam. Egy védett lakásba vitt. Többet nem láttam. Bezuhantam a fürdőkádba, kb 4 órát áztam, mire a kihűlt, hideg víztől magamhoz tértem. Találtam ruhát, kaját a hűtőben és egy üzenetet, hogy néhány nap múlva jön egy összekötő, addig pihenjek. Közel 2 napig aludtam.
-Jó reggelt! Sergej Cvetajeva vagyok. Az összekötő. - A fegyveremért nyúltam volna hirtelen, miközben rájöttem se fegyverem nincs és veszély sem fenyeget. Egyelőre.
- Reggelt? - Néztem az órára. - Este fél 9 van. Kitápászkodtam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt. Kaja és kávé kell a gondolkodáshoz.
- Mit tudsz?- Kérdezte az orosz. -
- Semmit. Mesélj miről maradtam le? - Kissé elkomorodott, majd hozzákezdett.
- Miután megölted Londonban a Hegedűst, óriási balhé volt. Lezárták egész Londont, mindenki téged keresett. Apropó, ha igazán pontos akarok lenni, a hegedűs hasonmását ölted meg, aki történetesen „Napóleon” testvére volt. Igen azé a Napóleoné. -
- Hát ez pech. - vakargattam meg fejem.
- Szóval Napóleon bepörgött. Vérdíjat tűztek ki a fejedre. 5 millió eurót. Tegnap megölték John bácsit. Valószínűsíthető, hogy már tudják, hogy Moszkvában vagy. Igen ez is pech. Miért ne Napóleon szülővárosába hozott volna az a hajó. Összegezve a Hegedűs is keres és Napóleon is. No meg rengeteg jól szituált bűnöző, fejvadász és önjelölt fejvadász, de még a rendőrök is. Voltál a Tv-ben egy fantom képpel. - Kissé lesett az állam. De valahogy nem voltam túlságosan meglepve.
- Rendben értem, kösz az információt. Mit hoztál magaddal? Hajfesték? Fegyver? Papírok, pénz? Valami kijutási terv Moszkvából? - kérdeztem reménykedve.
- Nagyjából minden itt van, és még pár apróság. -
- Miért segítesz nekem? Úgy értem 5millió euró az mégis csak 5 millió?
- Van egy húgom. Eva Katerina Cvetajeva. 24 éves. Napóleon jobb keze elrabolta, bedrogozta és prostit csinált belőle. Néhány hónapja, már csak Ivánnal él. Talán a drogról is kezd lejönni. Stockholm szindrómára gyanakszom, de mikor utoljára beszéltünk láttam a szemeiben, hogy fél tőlük. Öld meg nekem Ivánt és hozd haza a húgom! -
- Végül is korrekt ajánlat. - Lefőtt a kávé. Mélyet szippantottam a kiáramló gőzből.
- Rendben. Kell minden infó, hol laknak, hol a törzshelyük, iroda, hol esznek, hova járnak szórakozni, bevásárolni, bemegy e nyilvános budiba szarni, minden kell! -
- Itt van minden. Fotók, videók, tervrajzok, feljegyzések, minden. Ugyanolyan kaliber, mint a Hegedűs. Páncélautó, testőrök, kiemelt védelem ex-specnaz katonákból álló taktikai csapattal. Csak kérdezz. Megközelíthetetlen. -
- Hogyan szoktál beszélni a húgoddal?-
- Van egy női testőr, leszbikus. Odáig van a húgomért. Néha beszélhetünk skype-on. - A fotókat és a tervrajzokat olvasva ez rosszabb volt, mint a hegedűs meló.
- Iván házától 920m-re van egy kereszteződés. Van ott egy építkezés. Az lesz a megfelelő támadási pont. Kell egy Gepárd M5. 2 Rádió adóvevő-és mobil blokkoló. Egy autó, egy gyors motor és a leggyorsabb motor! Összeírok egy pontos listát, miket szerezz be, tegnapra! Az építkezésről pont odalátni Iván házának kapujára. Először Iván autója, majd a taktikai egység terepjárója hajt ki a kapun. Neked motorral utol kell érned nagyjából 14-15 másodperc alatt a terepjárót. Addigra, 350-380m-re lesztek Iván házától. Ha közel érsz, akkor a blokkoló blokkolja a kommunikációjukat. Amint elhaladsz a C oszlop mellett, feldobod a mágneses blokkolót a tetőre. Én abban a pillanatban kilövöm őket. Mivel nem lesz kommunikációjuk, nem tudnak erősítést kérni, ellenben az M5-ös rombolónak elég durva hangja lesz, amit még Iván házánál is fognak hallani, ezért Iván autója közelében kell maradnod, hogy továbbra is blokkold a kommunikációt. Pár másodperc el fog telni, mire az első autó sofőrje észreveszi, hogy az egység lemaradt. Így nyerünk egy kis időt és távolságot is a házban maradt többi emberrel szemben. Amint észreveszik, hogy az egységgel gond van, menekülni fognak. Kilövöm Iván autóját. Iván az anyósülés mögött fog ülni. Ha mégsem és a sofőr mögött ül, csak indexelj jobbra. A testőrével együtt leszedem. Így az egyik elölülő a te dolgod lesz. Amíg a húgoddal menekültök, feltartom a taktikai egységet és a házból érkező erősítést, mert addigra rájönnek, hogy nem az ég dörög. Nagyjából 1perc 10 másodperc lesz az egész akció és úgy számolom, hogy nagyjából 20-25 másodperc előnyünk lesz a házból érkező erősítéssel szemben. Az akció végeztével vidd a húgod a védett helyre, ott találkozunk. -
- Hú. A cuccok reggelre meglesznek. Miért pont, út közben és egy ágyúval támadunk rájuk?-
- Tudod, a védelemben 2 pont között a legveszélyesebb az út. Épületből ki, autóba be, autóból ki, irodaházba be. Itt van a legnagyobb biztosítás. Kettőnknek esélye se lenne. De egy romboló puskával a páncélzatot könnyedén átlövöm. Ettől megzavarodnak. Káosz lesz és a káoszt kihasználva támadunk. -
24-órával később.
- Sergej! Menj el az ablaktól! Inkább pihenj le! Eva hogy van?-
- A körülményekhez képest jól. Most pihen. Lefekszem én is.
Az ablaktól kissé távol állva néztem a nagy pelyhekben hulló havat. A visszajelzőn minden rendben volt. A gyorsan telepített biztonsági rendszerünk csak arra volt jó, hogy ne meglepetésként érjen minket egy támadás, semmi másra. Egyszer csak megjelent Eva. Gyönyörű szép nő. Nagyon vonzó volt. Egyáltalán nem hasonlított az orosz nőkre. Éjfekete haja és gyönyörű barna szemei voltak. Kissé fáradt volt. A szer, amit beadtam neki, amolyan anti drog. Egy cia-s cimborám mesélt erről a keverék dologról. Patikában meglehet venni a hozzá szükséges anyagokat, jól adagolva, huss, volt-nincs függőség. Kicsit nyúzott volt, a szer még bőven a hatását fejtette. Odalépett hozzám, állát a vállamra tette. Meglepődtem, mert átölelt. Korábban nem túl sokat beszéltünk így nem értettem a dolgot. Bár, megmentettem az életét. Nem szólt semmit, csak némán állt mögöttem, átkarolva. Egy darabig még néztük a hóesést, amit az utca haloványan világított meg, majd leültem a kanapéra. Eva mellém ült. Elég rég óta most először beszélgettem őszintén egy nővel. Szemei mindent elárultak. Fájdalmat, félelmet, keserűséget, bánatot, vágyakozást, a boldogság hiányát. Minden benne volt. Tetszett nekem. Szép, okos, sokkal több van benne, mint azokban, akikkel eddig ismerkedtem. Lassan hajnalodott. Eva mellkasomnak dőlve aludt. Néha reszketett kicsit, ekkor jobban hozzám bújt. Én órámat és a plafont bámultam. Ha ennek vége és élve kijutunk, talán megpróbálhatnánk. Egyre csak ezen járt az eszem. Teljesen megbabonázott.
Sergej jelent meg a szoba ajtajában. Intett, hogy menjek pihenni. Aludjak egyet. Pár órával később valami finom illat csapta meg orrom. Rég ébredtem főtt étel illatára. Eva főzött ebédet. Mennyei volt.
Alig, hogy megettem Sergej megérkezett az új papírokkal és némi plusz pénzzel.
A garázsban már elő volt melegítve az autónk. Sergej odalépett hozzám a papírokkal, de szólni már nem volt ideje. Csak összerogyott. Az ablaküveg a földön csak úgy csörömpölt.
- Lövész! - Kiáltottam és Eva irányába ugrottam, hogy a földre teperjem. Újabb üvegcsörömpölés.
- Köszönöm, hogy segítettél, hogy újra találkozhassak a bátyámmal!- Még a karomban fogtam, úgy próbáltam fedezékbe vinni. Szemeimbe nézett, egy könnycsepp csordult végig arcán, karomba kapaszkodó keze engedett a szorításon. Végig simította arcom, szemeivel megcsókolt, majd maga mellé hullott karja. A fény kialudt szemeiben. Közben újabb lövedék csapódott be fejem felett centikkel a falba. Feküdtem mellette némán. Akkor először blokkoltam le életemben. Percekig feküdtem. Még vagy 17 becsapódást számoltam. Lassan kúsztam fedezékről fedezékre, táska, fegyver, papírok, autó kulcs.
Lépéseket hallottam. Kérdezés nélkül tüzeltem, aki élt és mozgott a házban. Három támadó volt 1 lövész és 2 ex-specnaz katona. Mindegyikkel végeztem. A repülőgépen Helsinki felé, Eva járt a fejemben. Nem tudtam koncentrálni. Pedig muszáj lesz! Visszamegyek Londonba és megölöm a Hegedűst, Napóleonnal együtt! Aztán vonattal vissza Münchenig, remélem, még megvan az A7-es. A London Heathrow-i reptéren már Hilda várt.
- Mond, hogy nyomós okod van rá!
- Kettőt mondok, Eva Katerina Cvetajeva és Sergej Cvetajeva.
